s.kriszti blogja
Ma reggel elindultam a tervezett útvonalamon, útközben megláttam egy nagypapát, aki próbálta egy helyre "terelni" két kis unokáját (2, 4 évesek lehettek)+ két bicikli, buszra várva, jó volt nézni Őket
Köszönöm, hogy ma is a gyermekemmel lehettem, élvezhettem a sógyurma és a festék adta lehetőségeket, előtört belőlem a művészi hajlam.
Köszönöm, hogy néha felrázol, és mutatod az utat…amit nem mindig követek, de érzem, hogy arra kellene menni.
:)
Mindent köszönök, a nem feladás, a nem beletörődés, meghozta a gyümölcsét.
Persze ezek után jön még a java…:D
A mai napom, ha lerajzolni, ábrázolni kellene, egy nagy csodálkozó arc lenne...
"Testileg-lelkileg nem lesz egészséges soha senki úgy, ha nem vállalja az elfojtott, meg nem élt érzéseinek az átélését, és ha ezeken nem változtat.
Köszönöm az adott pillanatot, amikor, úgy tudtam tekinteni egy családtagomra, mint egy tiszta lélek, előítéletek nélkül. Még magam is meglepődtem a pillanat után, hogy most ez mi volt?!
“Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindekivel ke
Köszönöm Timinek, a HELLO-t! : ))
