Amit sosem vagyok képes személyesen elmondani
Nem is tudom, hogyan kezdjem. Még érzem azt a jókedvet, frissességet, amit mindenki, ha találkozik Veled. Szeretném megköszönni, hogy ezt, és a végtelen jóságodat, kedvességedet, szeretetedet Őfelé sugárzod , aki a legjobb ember, akivel valaha találkoztam, akitől én a számomra legdrágább értéket kaptam (ez is megérne egy bejegyzést, talán majd legközelebb).
Köszönöm, hogy a társa vagy, hogy mellette állsz jóban-rosszban, amikor ideges, amikor fáradt, amikor sok a gondja, amikor az egész világ problémáit ő akarja megoldani. Te ott állsz mellette, sose látszol idegesnek vagy rosszkedvűnek. És Ő boldog, kiegyensúlyozott, energikus. Azt hiszem, mi, akik Őt szeretjük, ezt sosem tudjuk eléggé megköszönni Neked. Pedig biztosan nem könnyű neked se. Amikor talán szeretnéd Őt többet látni, de nem lehet, mert dolga van. Amikor egyszerre kell helytállnod az élet különböző területein, és esetleg éppen akkor fáradt vagy nem ér rá Ő sem. Amikor aggódsz érte, nem vállalja-e túl magát. Amikor neked is fáj, ha az Ő céljai nem teljesülnek. Azt hiszem, mi nem tudhatjuk, milyen nehéz lehet egy nagy ember feleségének lenni. Nem tudjuk elképzelni, milyen nehéz lehet időnként Neked.
Köszönöm, hogy melletted megtalálta a családi élet boldogságát, hogy egy drága kicsi gyerek mosolyog rá; hogy nekiadod szépséged, fiatalságodat, amiért annyian támadtak Téged olyanok, akik már nem hisznek az őszinte érzelmekben (remélem, nem is tudsz róla).
Köszönöm, hogy szereted, hogy vele vagy, hogy ilyen jó vagy. Ezt nem mondhatom el Neked személyesen, azt hiszem, zavarba hozna, talán nem is tudnál mit kezdeni vele. Hiszen Te nem azért teszed mindezeket, hogy "jó" legyél. Csak ilyen vagy. Természetes Neked. Még ebben az üzenetben is zavarba hoztál, az ilyen nagy szavak olyan idegenek Tőled. Te csak teszed, amit úgy érzed, tenned kell. Remélem, valahogyan mégis eljut hozzád ez az üzenet, valami olyan csatornán, ami rejtettebb a szavaknál vagy az írásnál, de legalább olyan hatékony. És mindig tudd, hogy hálásak vagyunk (remélem, nem csak én) azért, hogy a társa vagy Neki. Csak ennyit tudok mondani: KÖSZÖNÖM!
- waldvogel's blog
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges