Anya és apu köszönöm Nektek, hogy nem e világba való lényemet megtanítottátok ebben a világban érvényesíteni és bár sokszor kívülállónak érzem magam a családban és érzem azt, mintha teljesen más lennék mint Ti, de mégis szerettek engem és elfogadjátok a döntéseimet, mégha nem is mindig az, amit Ti javasoltok és sokszor megégetem magam igaz, de a lényeg, hogy mindig itt vagyunk egymásnak és tudom nálunk nem szokás megölelni, megpuszilni egymást, vagy kimondani jóleső érzelmeket, mert apa kezd el leghamarabb sírni ugye :-), de gondolatban ezerszer megteszem és nagyon szeretlek benneteket.

Papa és mama nektek pedig azt köszönöm, hogy vigyáztok rám bárhol is vagytok és terelgettek, ha letérnék az útról. Nagyon hiányoztok és bár sosem mondtuk ki, hogy szeretlek, de tudjuk és érezzük, hogy ez mindig így volt és megmarad bennem és örülök, hogy vagytok nekem.
Csak annyit még, hogy tudod mama: " Hulló könnycseppjeim ne zavarja édes álmod!" és igen papa kérek egy barackot! :-))