Álmodtam rólad...Már gyermekként is. Arról, aki szeret, törődik velem és nem utolsósorban elfogad. Így, ahogy vagyok. Aki előtt nem kell szégyellnem, hogy esendő vagyok és hibázok. Aki tud szeretni akkor is, ha rossz napom van. Ez az álmom valóra vált. Hálás vagyok érte Istennek és neked kedvesem. Amikor megismertelek, még nem tudtam, milyen, ha valakit szeretnek. Nem tudtam mi végre vagyok itt. Nem hittem magamban, féltem az emberektől, attól, hogy bántanak, mert nem tudtam megvédeni magam. Veled először éreztem, hogy vagyok valaki. Számítok én is, nem vagyok láthatatlan vagy éppen nevetséges. Ez erőt adott nekem. A szereteted gyógyította az eddigi sebeket, amiket mások okoztak. Mára ezek a sebek, csak néha véreznek, de te itt vagy, segítesz, hogy újra behegedjen és teljes életet élhessek tovább. Tenyereden hordasz. Hálás vagyok érte. Köszönöm, hogy nem kell attól félnem, holnap más mellett ébredsz. Köszönöm, hogy szeretsz! Lassan 14 éve (igen kedves, idén 14!) Megadtad, hogy teljes legyen az éltem. Gyermekeinkkel, olyan családunk van, amilyenről gyermekként álmodtam. Most nehéz időszakot élünk. Tudom, együtt ezt is átvészeljük. Hiszen te a lelki társam vagy és ha nélkülözni kell is, tudjuk a legfontosabb, hogy együtt vagyunk. Nyáron kiderült, hogy újra gyermekünk lesz. Olyan jó volt, hogy a nehézségek ellenére sem kellett abortuszra gondolnom. Mert tudtad, akkor kicsit én is ott halnék. Olyan jó amikor érzem, hogy te is várod a picit. Ismersz, szeretsz. Néha úgy érzem, nem is tudom eléggé viszonozni. Szeretlek. Köszönöm, hogy ismerhetlek, köszönöm, hogy szerethetlek. Köszönöm a tőled kapott erőt. Istennek pedig nem tudom elégszer megköszönni, hogy te létezel.