Jönnek az emlékek sorra,
borostyán futott fel a falra.
Ő volt az én pesti nagyim,
kinél cukros kenyér volt az uzsim.

Bódító illatok a kertben,
rózsa és liliom,
este
redőnyön átszűrődő fények a plafonon.

Ropog a parketta a lábam alatt,
nem érem fel az asztalt,
a székek is hatalmasak.

Az esti imát sose feledtük,
Istent kértük,hogy őrt álljon felettünk.

Most érted mondom azt az imát,
Nyugodj békében drága nagymamám!

Én Istenem,jó Istenem,
lecsukódott már a szeme.
De a Tiéd nyitva Atyám,
amíg "alszik", vigyázz reá,
mire a "NAP" újra felkel,
csókolhassuk egymást...
"REGGEL"!
KÖSZÖNÖM!