Köszönöm az adott pillanatot, amikor, úgy tudtam tekinteni egy családtagomra, mint egy tiszta lélek, előítéletek nélkül. Még magam is meglepődtem a pillanat után, hogy most ez mi volt?! Persze ezt leírni nem tudom, hogy milyen jó érzés csak úgy, szeretettel figyelni Őt, nézni, ahogy kommunikál… közben a külvilág zaját sem hallottam, csak Őt, nagyszerű érzés. De, hogy csináltam?! Nem tudom, csak úgy jött…

: )