Pár hónapja kaptam az alábbi levelet a Szívesség Közösség egyik tagjától – és ebből lett a köszönöm.net.

: )

---

"Kedves István!

Örömmel regisztráltam a szivesseg.net-en és ajánlottam fel segítségem, bár még senki sem élt vele ... :(

Olvasgatom a bocsánat.net-et is, és kétség nem fér hozzá, rengeteg mindenkitől és mindenért kell bocsánatot kérnünk, és ha szemtől szembe nem is, de remélem, így is "ér" a bocsánatkérés. A bűnbánat állítólag egyben bűnbocsátás is. A regisztrálók többségét annyira mardossa a lelkifúrdalás, hogy fel sem vállalják valós nevüket. Miért van ez vajon? Lehet, hogy én sem merném? ...

Viszont biztos vagyok abban, hogy még többen élnének a köszönöm.net lehetőségével is. Újra kell tanulnunk, hogyan mondjuk szívből és a valós értelmével azt, hogy szeretlek, hasonlóképp azt, hogy köszönöm. Mérhetetlen hálával tartozunk - legalábbis én - sok mindenkinek a legeslegapróbb dolgokért is, amik velünk történnek, és azt hiszem, jó sokszor írnék az oldalra.

... bizonyára nem én vagyok az első, aki javasolja a köszönöm.net létrehozását is.

Szeretettel: Stefi

UI:

még nincs ilyen! megnéztem gyorsan :)"